Egy magyar klímaszakértő szerint jó irányba mutatnak a Bosch vállalásai
Interjú Ürge-Vorsatz Diánával, a klímavédelmi megoldások szakértőjével
2022 nyarán az aszály, ősszel a hirtelen esőzések keserítették meg Magyarországon az emberek mindennapjait, és a kutatók szerint a klímaváltozás szélsőségeivel hosszú távon kell megtanulnunk együtt élni. Mit tehetünk mi és mit tehet a Bosch a klímaváltozás hatásainak mérsékléséért? A klímaváltozásra adható megoldásokkal és az energetikával foglalkozó Ürge-Vorsatz Diánát, az ENSZ klímatestületének (IPCC) egyik alelnökét kérdeztük.
A Párizsi Egyezményt aláíró országok legfőbb célként tűzték ki, hogy az iparosodás előtti időszakhoz képest legfeljebb 1,5 Celsius-fokkal emelkedjen a hőmérséklet az évszázad végéig. Az IPCC tavalyi jelentésében azonban az látszik, hogy már most 0,9-1,2 Celsius-foknál tart a felmelegedés. Mennyire reális a másfél fok? Tartható ez a célkitűzés?
Nem szeretjük azt a kérdést, hogy reális-e, hiszen az válik reálissá, amit nagyon meg akarunk valósítani. Ha az ember gyereke beteg, és az orvosok azt mondják, meg fog halni, ha bizonyos dolgokat nem teszünk meg, akkor nem azt kérdezzük, reális-e mindez, hanem elkezdjük megcsinálni. Szerintem, ha tényleg odatesszük magunkat, akkor meg lehet csinálni. Még éppen. De a globális szén-dioxid-kibocsátásoknak három éven belül tetőzniük kell, és onnantól kezdve meredeken csökkenniük. Tehát azonnal és jelentősen változtatni kell, csak akkor érhető el a célkitűzés.
És lát elmozdulást a radikális változás irányába?
Néhány kollégám nagyon optimistán kezdett el nyilatkozni, és úgy látják, hogy a nagyobb melegedési pályáról sikerült levennünk a Földet, szerintük már nem lesz 5 Celsius-fokos felmelegedés az évszázad végére. Én erről még nem vagyok meggyőződve, és ettől függetlenül a 3 Celsius-fokos felmelegedés is nagyon elviselhetetlen, szörnyű hatásokat okozhat, ekkor is beindulhatnak olyan folyamatok, amelyeket már nem tudunk kontrollálni és a civilizáció hosszabbtávú pusztulását okozhatják.
Viszont fontos látni, hogy nagyon sokat változtattunk már a jó irányba is. Még mindig rengeteget kellene, de azért ez azt mutatja, hogy a rendszer elindult egy másik pályán, csak még jobban be kellene húzni a féket és még jobban oda kellene tenni magunkat, hogy átkormányozzunk egy fenntarthatóbb pályára.
Ugyanakkor itt van ez a válság, és akármilyen rettenetesen is hangzik, hogy háború, infláció és gazdasági válság van, ez egy óriási lehetőség arra, hogy elérjük a klímacélt. Az áremelkedés hirtelen nagyon is gazdaságossá teszi az energiahatékonysági és megújuló energetikai beruházásokat. Tehát ha most ügyesen reagálnák és abba fektetnénk, hogyan tudunk minél előbb ezekkel az eszközökkel kilábalni a válságból, és nem abba, honnan hozhatunk minél gyorsabban olajat és gázt máshonnan, akkor nagyon fel tudnánk pörgetni a klímavédelmi változásokat. Ha közösségeink forrásait arra költjük, hogy hosszú távon oldjuk meg az energiaszegénységet és csökkentsük a nagy energiahasználatot – például a Bosch energiahatékony technológiai megoldásaival -, akkor hosszú távon meg tudjuk oldani a klímavédelmet is.
Nyáron erősen aszályos időszak sújtotta Magyarországot, sivatagszerű képek jöttek az Alföldről. Mire lehet számítani 1-2 éven belül a klímaváltozás terén?
Nehéz ezt megmondani, mert sok a lokális bizonytalanság, és 1-2 éven belül a természetes változékonyság vagy az El Nino/La Nina jelenség többet befolyásol, mint az éghajlatváltozás. Ha a csapadékot nézzük, két nagy éghajlati zóna határán vagyunk, és úgy tűnik, változik, éppen melyik zónát érő hatások érvényesülnek Magyarországon. Azt látjuk viszont, hogy a száraz időszakok hossza nő, valamint a csapadék is egyre kevesebb napon és egyre intenzívebben érkezik. A hőhullámok nagysága és intenzitása is egyre növekszik. Az éghajlatváltozás pedig pontosan emiatt ijesztő: egy-egy változás még elviselhető, de ha egyszerre tör be a száraz időszak, jön egy hőhullám, majd a villámárvíz, amelynek vizét tároló kapacitás híján nem tudjuk megtartani, ezek együttesen sokkal rosszabb helyzetet teremtenek.
A rossz hír az, hogy ha nem teszünk semmit, akkor nagyon rossz évek fognak jönni. Nem csak amiatt, merthogy nagy aszályok jönnek, lehet ugyanis, hogy jövőre árvizek fognak pusztítani. A klímaváltozás miatt gyakran történik olyan, hogy nagy aszályt nagy áradások követnek. Az időjárási rendszerek ugyanis lassabban vonulnak el és beragadnak. Egy hőhullám, egy aszály, egy nagy nyomású vagy alacsony nyomású front jobban beragad és felerősíti magát.
A jó hír viszont az, hogy az aszály ellen nagyon sokat tudunk tenni – csak tennünk kéne. A nyáron számos szakértő elmondta, mit kellene tenni. Ha mindent megtennénk, nagyon jól le tudnánk csökkenteni – nem annak az esélyét, hogy ne legyen aszály vagy hőhullám - annak az esélyét, hogy minket sokkal kevésbé súlyosan érintsen egy ugyanilyen csapadékhiányos vagy forró időszak. A másik, amit látni kell, hogy az idei és a tavalyi év is szélsőséges év volt. És nem tudjuk, hogy ez anomália vagy ennyire rossz irányba terelődtek-e már a folyamatok és olyan visszacsatolási folyamatok indultak-e be, amelyek a nagyon rossz idők előjele. Én inkább azt remélem, hogy ez két szélsőség volt. Szóval nehéz előre jelezni, de nagyon remélem, hogy az elkövetkező időben még meg lehet állítani normális szinten a klímaváltozást. Ha alkalmazkodunk, akkor meg tudjuk védeni magunkat a nagyon rossz hatások ellen.
Mit tehet egy olyan vállalat, mint a Bosch?
Egy Bosch-hoz hasonló vállalatnál nem az a lényeg, hogy a működésében mit vállal, hanem hogy a termékein és szolgáltatásain keresztül milyen hatást ér el. A cégek felelőssége a klímaváltozásban a termékeiken keresztül sokkal nagyobb. Nagyon fontos például, hogy a termékek alapbeállításai környezetbarátok legyenek: légkondicionáló berendezéskor vagy épületenergetikai rendszernél az alapbeállításnak kb. 19 Celsius-foknak kellene lennie fűtésnél, és kb. Celsius-24 foknak hűtés esetén. Aki melegebbet szeretne télen vagy hűvösebbet nyáron, annak két óránként kelljen igazítania a gombot: megkaphatja a kényelmet, de akkor már a kevésbé környezetbarát megoldást legyen egy kicsit kényelmetlenebb beállítani.
A legfontosabb terület pedig a tervezett elavulás elleni fellépés, és általában az a szemlélet, hogy az ár helyett a tartós és minőségi termékekkel versenyezzenek a piacon. Tudom, hogy ez a piaci logika alapján nehéz, viszont az IPCC-jelentésben is erőteljesen belefoglalták a tartósság fontosságát, mivel hatásaiban nagyon is jelentős. Azt gondolom, hogy amelyik cég elkezdene tartós, minőségi és javítható termékeket gyártani és megengedhető szervizelést biztosítani, sőt olyan leírásokat biztosítani hozzá, hogy akármilyen szerviz el tudja végezni a szervizelést, ezzel sokkal többet tenne a klímaváltozásért, mint azzal, hogy a saját kibocsátásait csökkenti. Ez a lényeg, a többi gyakorlatilag csak olyan, mintha a süllyedő Titanic tetején festegetnék a korlátot – persze értem, hogy most ezek a közéletbeli elvárások. Az például nagyon jó, hogy a Boschnak van olyan kezdeményezése, hogy igyekszik körforgásossá tenni a termékeit és azok visszavételében, az alkatrészek újrafelhasználásában gondolkodik.
A Bosch a karbonkompenzáció csökkentésében is gondolkodik. Mit gondol erről a vállalásról?
Nagyon jó irány, nem lehet mást fizetni, hogy diétázzunk, mindenkinek le kell fogynia. Nagyon büszke vagyok azokra, akik ezt meglépik, annak ellenére, hogy a vállalati szektorban ez még nem tudatosodott, sőt, egyre hatalmasabb az önkéntes kompenzációs piac, amiről egyre több kutatás igazolja, hogy a legnagyobb része csak lufi. És fontos, hogy valamennyire sajnos elkerülhetetlenül szükség lesz bizonyos mértékű semlegesítésre, de alapvetően ezt azoknak az iparágaknak szabadna privilégiumként lehetővé tenni, ahol nincs nullkibocsátású technológia, a termékek elengedhetetlenek a világgazdaságnak, és nem tudnak semmi mást csinálni.
Hozzátenném, hogy egyébként erre is lassan jöttünk rá. Hiszen nemrég még teljesen jó stratégia volt a karbonkompenzáció. Először nem is kellett nullára kihozni, négy éve, az IPCC jelentés óta tudjuk, hogy a kompenzációnak mindenhol nullát kellene eredményeznie. A kutatók azóta pedig nagyon nagy mennyiségű adatot vizsgáltak meg, és kiderült, hogy a karbonkompenzáció a legtöbb esetben nem igazán, vagy csak mérsékelten, ideiglenesen csökkenti a kibocsátást. Szóval ez nagyon jó irány, és természetesen azt is tudom, hogy nem lehet egyik napról a másikra mindent megváltoztatni.